Itt bent... na meg egy nagy "off"

Slieve Donard Hotel

Ahogy én látom...

Akit érdekel a történelem, majd elolvassa a megfelelő helyen (annyit azért elárulok, hogy '74-ben bombát robbantott itt lent a "hall"-ban az IRA és akkor az épület hirtelen nagyon szellős lett - az akkori igazgató pedig 30 évre eltávot adott magának; pár éve tért vissza, és ismét az igazgatói bőrfotelt koptatja).

A szálloda alaprajza egy szépírásból erősen bukásra álló első osztályos "T" betűjére hasonlít leginkább. Egészen pontosan a "T" betű egyik teteje a hosszabb és az, az épületre vetítve a tenger felé néz. Négy csillaga van és négy emelete. Még mielőtt valaki elkezdene gondolkodni, gyorsan leszögezem, hogy a három emeletes szállodák NEM három csillagosak; a tíz emeletesek pedig NEM tíz csillagosak. A földszinten van az étterem, a bár és egy halom étkező, na meg különterem (lobby) - ez utóbbiból egy kicsivel több.

1921-ben járt itt az amerikai komédia egyik legnagyobb ikonja is, Charles Spencer Chaplin (a minap pedig a Westlife egyik "énekes" - mi az a Westlife?; Belfast-ban pedig Liam Neeson-nal lehetett összefutni); az egyik bár viseli ennek nyomát a nevében. Sőt pár éve egy angol filmet is forgattak itt, Tony Colett-tel és Daniel Craig-gel a főszerepben (egy független britt alkotás, semmi pénzből, sohasem fogunk róla hallani).

A hotel golf-pályái messzi földön híresek, és az év minden szakában teljes kihasználtsággal működnek. Magyarán: télen-nyáron, éjjel-nappal, hóban és napsütésben, szemerkélő esőben és orkán erejű szélben itt aztán röpködnek a golf-labdák, ha kell, ha nem...

Twilight Zone

Furcsa népség ez az angol. Függönnyel és a szobák megvilágításával nem sokat foglalkoznak. Az ablakok, illetve a szobák és egyéb privát zónák eltakarására nem sok időt fordítanak: függönyt nemes egyszerűséggel nem használnak. A megvilágítás pedig annyiban merül ki, hogy a szobában van két éjjeli lámpa, illetve lámpácska, van egy íróasztali lámpa és esetleg egy állólámpa. De nagyon esetleg. A fürdőszoba kész katasztrófa: félhomáy! Vagy homályzóna?!

A szállóban feltünően sok a lengyel dolgozó (tisztelet a két cseh vitéznek, na meg az egy szál arabnak, a néhány helyi írnek, és persze a megszámlálhatatlan angol "chairman"-nek (vezető); sőt ha nagyon körül néznék, akkor egy-két kínait is előrángathatnék az ágy alól). De most tényleg, nagyon sokan vannak a lengyelek: a szobalányok, a mosodások, a konyhások, mind mind a lengyelt írták a felvételi nyomtatvány azon pontjára, ahol az anyanyelvet firtatják. Ki maradt Lengyelországban? És legfőképpen hogyan tanulok én itt meg tökéletesen angolul??? Előbb lengyelül...

Van valamikor a személyzetnek angol oktatás, heti háromszor - majd valamikor megnézem azt magamnak. Remélem, nem egy lengyel tartja...

"A kaja meglepően tűrhető" - mondtam ezt 1 hete. Azóta meggondoltam magam.

A "french fries" (sült krumpli) állandó szereplője a személyzeti étlapnak. Hol főszereplője, hol mellékszereplője, hol csak statisztája, de mindig megtalálható, mindenféle formában: kicsi, nagy, hosszú, kerek, tömzsi, karcsú, jól átsült, frissen sült, régen sült (maradék). Mellette gyakran visszatérő vendégszereplő a sültcsirke, ami szintén nagyon finom, feltéve, hogy az embernek nem kell azt ennie reggel, délben, este. A csirkének ráadásul itt csak a mellével operálnak, úgyhogy egy szavunk sem lehet. Néha-néha összedobnak valami salétafélét is számunkra korlátozott mennyiségben, amiből csak a leggyorsabbaknak és a legelmésebbeknek jut. Ez szintén nagyon jól szokott esni. Ilyenkor nagyon büszke vagyok magamra, hogy egy vagyok a legjobbak közül. ("A legjobbak a legjobbak közül, uram!") A barnaszószos sonkadarabkás öntet is egészen ehető, sőt a minap valami tengeri herkentyűt is megpróbáltak velünk megetetni: apró kis rákocskákat (shrimp) tekertek vékony tésztába, az egész két harpásnyi nagyságú lehetett - azt hiszem ezt nevezik tavaszi tekercsnek. Én ezt kihagytam. Az ember egész nap gürizik, aztán este még keresgélje a rákocskák húsos részecskéit, miközben próbálja elkerlülni az apró, kis kocsonyás szemgolyóikat, amelyek oly vádlóan tekintenek ránk.

Akkor már inkább a Lidl.

A LIDL Katedrális és az "Ugye milyen szép reggelünk van"

Tőlünk nem messze, alig pár száz méterre található egy Lidl. És tőlünk nem messze, alig pár száz méterre található egy katedrális. És mivel ezek helyrajzi száma egytől egyig megegyezik, nyugodtan konstatálhatjuk a tényeket. Nem! Nem a katedrális van a Lidl-ben. A Lidl fészkelte be magát egy gyakorlatilag műemléknek nyugodtan nevezhető katedrálisba. Persze a városban még vagy 20 kisebb-nagyobb templom, katedrális, székesegyház, dóm és isten háza (szerintem itt a legmagasabb az 1 km2-re jutó templomok száma Észak-Írországban); így könnyen megeshetett az, hogy egyetlen hívő sem tiltakozott akkor, amikor a Lidl befészkelte magát - lévén, hogy éppen akkor egyetlen egy lakó sem vallotta magáénak ama katedrális által megtestesített vallást. Vagy lenne már egy ún. Lidl vallás is?

Szóval a helyzet annyira nem kétségbeejtő. Állítólag van valahol egy Tesco is itt a környéken. Angol találmány (asszem) - miért éppen itt ne lenne?

A városban mindenhol óriási leárazás fogadott minket. De nem 10-15 vagy 20%-os, hanem 50! Sőt 70% OFF is van! Döbbenet! Azt mondják errefelé ilyenkor (január, február környékén) mindig vannak ekkora engedmények, sőt Belfastban több és nagyobb is! Még egy döbbenet! Az egyik helyi napilapban (Daily Irish, Irish News vagy valami Irish) éppen azt ecsetelte a firkász, hogy többen a kardjukba dőlnek ilyenkor, amikor a karácsonyi tülekedésben megvásárolt méregdrága CD-t most féláron dobják az ember után, vagy ajándékként csúsztatják a vásárló táskájába: 2 fizetsz (az is féláron van) és egyet ajándékba kapsz. Újabb döbbenet! Hányadik is?! Nem az utolsó...

Amúgy is olcsóbbak a portékák errefelé, legalább 20-30%-kal kerülnek kevesebbe a cuccok!, és akkor még le is árazzák őket. Hihetetlen. Én nem értem ezt... Érkezik egy termék Európába mondjuk 1 fontos előállítási áron (Made in China). Aztán amikor Európa nyugati fele felé veszi az irányt (ez esetben Anglia és Észak-Írország), lesz egy 3 fontos ára; nálunk otthon, Európa keleti részében meg lesz belőle egy 5 fontért kínált cucc. A különbség önmagért beszél!!! Miért? Mert ennyivel többet keresünk Magyarországon?

Itt valami nagyokos biztosan elkezdené ecsetelni a forint és a font közötti összefügéseket, de akkor biztosan orrbanyomnám...

Mellesleg, hogy tovább fokozzam az indulatokat, itt is van 100 forintos bolt - csak éppen "Around the pound"-nak szólítják. 1 fontba kerül itt minden: 6 db dobozos coca, 3 db fél literes rostos üdítő, 3 x fél liter tej, 2 nagy tábla csokoládé, 2 doboz sampon, fél kg mosópor és a 4 db-os porceláncica-készlet is... (Ezek az angolok amúgy is hirhedtek az otthoni csecsebecséikről, de erről majd később! Szóljatok, ha elfelejteném!)

Végezetül egy kis vidám "chily side"-os (ez a csípős észak-ír területek egyik jelzője) szösszenet, hogy oldjam a szakadásig feszített húrokat. Azt mondja nekünk nemrég egyik reggel a tengerparti sétányon egy mosolygós nénike: "Ugye, milyen szép reggelünk van!". Mi körülnéztünk és a következőket láttuk: balról a tenger háborog, jobbról a szél ritkítja a fasort, előttünk a felhőkbe burkolódzó hegytető, felettünk pedig a köd készülődik alászállni. Hoppá! Csak az eső nem esik! Hát ez az! Nekik már ettől szép a reggel! "Very good morning!"

És még egy kis angol nyelvlecke: a bubimentes ásványvíz errefelé "still" jelzést kapott (amerikaiul "no gas") és a bubis pedig (abba most ne menjünk bele, hogy hány bubis) a "sparkling" jelző büszke tulajdonosa lett ("gas" by USA).

Ígérem legközelebb már képek is lesznek...