Ahogy én látom...

11.02.2008.

BREAKING NEWS (gondoltam csinálok egy ilyet is, csak hogy bizonyítsam, az cammogó internet ellenére, nem vagyunk teljesen elvágva külvilágtól)

Jessica Alba terhes... James Blunt Belfastban járt, a Police pedig hamarosan érkezik... Az USA-ban vagy női elnök lesz, vagy színesbőrű... Otthon meghalt Selmeczi Roland színész, többek között Brad Pitt, Antonio Banderas és Jack "24" Bauer (Kiefer Sutherland) szinkronhangja... Heth Ledger sincs mar kozottunk... Kiolvastam Hugh "Dr House" Laurie: Balek c. könyvét...

Newcastle, az észak - írországi

Ahogy én látom...

Könnyen meglehet, hogy először a város bemutatásával kellett volna kezdenem, de volt ennél nagyobb keveredés is már az irodalomban.

Akit érdekel a pontos helyrajzi koordináta (szélességi - és hosszúsági fok), annak csalódást kell okoznom. Nem tudom. Valahol Liverpool-lal szemben található, az Ír szigeten. Tényleg, alig valamivel feljebb és arrább.

Kellemes kis tengerparti település, Down "megyében". A környéken van még, pár mérföldre: Dundrum, Downpatrick, Ardglass, Annalong és Castlewellan. Kicsit távolabb van, 40-50 mérföldre: északra, Belfast (Észak - Írország fővárosa); délre, Dublin (Íország fővárosa). És nagyon távol van, sok-sok mérföldre: New York és Los Angeles, meg még sorolhatnám...

A tengerparttal párhuzamosan futnak a főutcák (van vagy 3-4), a házsorok és Newcastle bevásárló utcája; nem is beszélve a tengerpari sétányról, ami persze közvetlenül a tengerpart mellett van. Hol is lehetne máshol egy tengerparti sétány? Szóval, minden a tengerparthoz igazodik.

Lélekszám: kb 7000. Hét ezer. Plusz - mínusz 400-450, attól függően, hogy a hotel mennyire van kihasználva. Tudom, nem sok - én is többre számítottam.

Van egy kellemes, nagyon szépen kiépített tengerparti sétány. Itt többnyire futni szoktam és persze küzdeni a természet elemeivel: egyik oldalról a tengervíz hullik a nyakamba (dagály idején különösen); a másik oldalról meg az eső egy kis hátszéllel támogatva (átlag 100-120 km/h). Errefelé ugyanis a szél kétszer is meglegyinti a várost. És nagyon szokott fújni. Néha napokig is. Egyszer bezúdul a tenger felől, másodszor meg visszaverődik a környező hegyekről. A harmadik természeti tényező egy futás esetében a nap. Erről nem sokat tudok mondani. Itt ugyanis alig látni. És egyáltalán nem szokott a szemembe sütni.

A tengerparttól kicsit beljebb van a város fő utcája, ami bevásárló utcának is beillik: cipőboltok, ruhaboltok, bankok (kettő is van), butikok, éttermek, kávézók, fogdd és viddek (igen, ez angolul jobban hangzik: "take away"), játéktermek és kocsmák (erről jut eszembe: a sört ugyan nem szeretem, de egy GUINESS-t le kéne döntenem). Jah, és egy-egy ősrégi temető a házak közé ékelődve.

Van egy nagyon szép helyen fekvő kávézó is! Az ablakai közvetlenül a tengerre néznek, és a látómezőbe szemtelen módon még egy kis híd belelóg, ami egy patakon ível át. Ráadásul a távolból (az öböl túlsó oldaláról) még a világító torony fényei is felvillanak. Nagyjából 5 másodpercenként. A "lighthouse" sajnos nem a mienk - elég nagy ez az itteni öböl, és ez egy pár mérfölddel odébb található település ékessége.

A házak tipikus angol épületek: kicsi kerítés, kicsi kert és kis alapterületű építmény. Semmi nagyzolás és a sokféleség néha giccsbehajló érzete, mint otthon. A házikók, néha házsorok, szinte egy sémára épültek, de mégis különböznek. A színek, a kerti és homlokzati díszítők, mind-mind egyedivé teszik az épületeket. Egyformák és mégis mások. De az egységesség, az összetartozás érzését árasztják.

Van egy iskola is sok-sok egyenruhás kis klónnal; van egy rendőrségi épület is - frankó, nagy falakkal, szögesdróttal a tetején, na meg kamerákkal. Van még egy Lidl, és egy Tesco (ez utóbbit még mindig nem volt szerencsém felfedezni), van még vagy 20 szentelt épület (erről már beszéltem), van egy halom körforgó és rengeteg mosolygós, udvarias ember az utcákon.

Lépten-nyomon mindenki köszön mindenkinek és mosolyognak egymásra. Gondtalannak tűnnek az emberek. Nem stresszel senki sem. Dolgoznak, hetente felmarkolják a fizestésüket (a heti átlag bérük megegyezik az otthoni havi fizetéssel) és élik az életüket. Nem nyúzza őket az állam. Nincsenek külön adók, ilyen-olyan hozzájárulások. Az állam hagyja élni polgárait. Nem öli meg őket, nem kényszeríti őket a kiskapuk használatára. De ebbe most ne menjünk bele...

A legellentmondásosabb hely a városban a könyvtár. Itt rekordidő alatt tagok lettünk, ugyanis itt van a leggyorsabb kábeles intenet. Kb 100 kB/s. Nem több. Ennyi. Van egy "rooter"-es szolgáltató is a környéken: megveszed az 1 órás, vagy a 24 órás, esetleg az 5 napos kártyát és kódot; és máris ömlik az info a laptopra. Sebesség: 54 kB/s. Ilyen lassan még életemben nem láttam betöltődni egy-egy honlapot, mint itt (a betárcsázós korszakot idézi... "- És mit eszik? - Azt, amit mi"). Beleőszülök. De legalább közben kiolvasok egy-egy könyvet. Egy kicsit gyerekcipőben járnak itt még a dolgok ezen a téren, de már folyik a könyvtárban a csoportos képzés: "bal egér gomb dupla katt, format C:-ot szádra ne vedd". Visszatérve a könyvtárra: internet, könyvkölcsönzés és gyerekmegörző is egyben. A minap, amikor éppen egy tucat gyerek ölte egymást a Shakespeare-összes és az "Asimov best of" árnyékában, eszembe jutott a szőkenős vicc. Bemegy a szőke a könyvtárba, odalép a pulthoz és azt kiáltja: "Kérek egy dupla sajtburgert és egy nagy kólát!" A könyvtáros ránéz és azt mondja: "Hölgyem, ez egy könyvtár." A szőke kicsit megszeppen, körbenéz és suttogva azt mondja: "Elnézést. Kérek egy dupla sajtburgert és egy nagy kólát!" De ha túltesszük magunkat eme apróságokon, akkor tényleg jó hely: a városka méreteihez képest rengeteg könyv van, szépirodalom, ponyva, útikalauz, angol és idegennyelvű könyvek (magyar nincs), CD-k és DVD-k. Jó tudom, ez már alapkövetelmény; de itt 7 ezer ember él csak - ehhez képest a könyvtár a következő évezredben jár, és valóságos időutazás az, amikor ide betoppan a hétköznapi halandó.

A hőmérséklet ilyenkor február elején 0 és 10 fok között mozgolódik. Egy hét híradónézés után rájöttem, hogy az időjárás-jelentést nem kell mindenáron megvárni. Ugyanazt hajtogatják estéről estére egy kis angol humorral fűszerezve, szinte már ők is mosolyognak rajta: "windy and Wet", "wet and windy". Azon se csodálkoznék, ha egy hétre előre felvették volna az anyagot. (lásd Steve Martin és az L.A. Story.) Néha napján be-beszúrnak egy "snow shower"-t vagy egy "sunny"-t; próbálják kihozni a maximumot a nekik rendelt kettő percből - de szerintem ők sem gondolják komolyan. Ettől függetlenül, úgy tűnik, hogy az időjárási elemek hatástalanok az itt élőkre. Biztosan lehet valami oltást kérni - majd utánanézek ennek. De könnyen meglehet, hogy az évek, évszázadok folyamán immunissá váltak a hidegre és a szélre: őslakók egy szál ingben vagy polóban sietnek a tomboló jégesőben, kisgyerekek sál és sapka nélkül (néha cipő és zokni sincs!) integetnek a babakocsiból és az iskolás csajok egy szál miniszoknya-egyenruhában rohannak a buszhoz. Beleborzongok a látványba... De egyetlen rossz virgácsot sem láttam még eddig...

Azon sem csodálkozom, hogy az angolok olyan világjárta, hajós nép lett. Nem is kell messze menni - vegyük csak elő a kiránynő kalózát: Sir Frances Drake kapitányt. Egyik reggel kinézett az ablakon az ifjú Sir Frances és azt mondja: "Bakker. Itt már megint esik. Napsütés sehol és az előrejelzés szerint még 1 hónapig ez lesz. Ráadásul krumpli van ebédre. A szél viszont fúj. Nem is kicsit. Hol egy vitorlás? Merre is van az a Karib-tenger? Vagy az a spanyol armada?" És még követte őt egy pár honfitársa...

De a csapnivaló időjárás ellenére az angol humor lépten nyomon ránk köszön. A hivatalos fejtágítón, a vásárláskor és a városnézéskor (sightseeing tour) egyaránt. Bámulatos! Talán ezzel próbálják ellensúlyozni az undok (awfull) időt.

Első felvonás

Helyszín: Lighthouse Lounge

Szereplők:

- én (szamár előre);
- partnerem (aki angol tanár lévén, jót derült a közel három órás előadáson);
- egy új csaj a recepcióról (aki illedelmesen bólogatott minden egyes mondat után);
- és egy lengyel fickó (aki szemlátomást azt sem tudta hol van és miről van szó, egyik szemével folyton a lehetséges menekülési útvonalakat elemezgette).

A tűzriadóról és a menekülő útvonalról volt éppen szó, na meg a külső találkozási pontról (muster point). Az előadó alaposan tájékoztat minket a teendőkről, mi van akkor, ha mi vesszük észre a tűzet; mit kell tenni akkor, ha a közelünkben van a tűz; és mit kell tenni akkor, ha csak menekülnünk kell. "A leglényegesebb dolog, hogy az ún. Percie French-nél (a szállodától 40-50 méterre lévő tengerparti étterem) található gyülekezési ponthoz menjünk. Akkor nem lesz semmi baj. Viszont azt nem tudom, hogy mi van akkor, ha a Percie French borul lángba."

Második felvonás

Helyszín: egy belfasti elektronikai üzlet

Szereplők:
- egy korához és nemi hovatartozásához képest meglepően tájékozott termékmenedzser (eladó) hölgyemény
- partnerem (aki angol tanár lévén, ...)
- és én (aki megpróbálta a kinézett fényképezőgép közel száz oldalas tájékoztató füzetét fejben összeállítani a megértett minden második mondat alapján)

Éppen az ún "anti-shake" funkcióiról és fokozatairól beszélt a hölgy és közben kiemelte, hogy milyen jól jön ez az opció olyankor, amikor távoli célpontra zoom-olunk, remeg a kezünk az izgatottságtól vagy a hidegtől, vagy csak egyszerűen csontrészegek vagyunk.

Harmadik felvonás

Helyszín: egy belfasti városnézős-kirándulós busz nyitott emeleti része

Erről majd később a "Belfast Bombers" cím alatt.